“Parole chiare sulla Chiesa”: un’eco anche dall’Ungheria
Il sito ungherese actio-catolica.hu si occupa della mia mia postfazione per il libro Parole chiare sulla Chiesa di don Daniele Di Sorco.
***
Aldo Maria Valli vatikánista elmondja, hogyan fedezte fel a hagyományt
“Maradjatok meg szilárdan a hitetekben! Ne hagyjátok megzavarni magatokat!’
Don Daniele Di Sorco, az olaszországi Szent X. Pius Társaság papja Parole chiare sulla Chiesa címmel könyvet adott ki. Perché c’è una crisi, dove nasce e come uscirne [Világos szavak az egyházról: Miért van válság, hol születik, és hogyan lehet kijutni belőle], a Radio Spada kiadónál jelent meg.
A mű utószavát Aldo Maria Valli vatikánista írta, aki őszintén és egyszerűen kifejti, hogyan fedezte fel a Hagyományt: “A zsinat utáni kontextus, amelyben felnőttem – az én esetemben az ambroziánus rítus -, soha nem szembesített a modernizmus szélsőséges formáival“.
“Ismertem jó papokat és jó híveket, akik tisztelték a liturgiát, vigyáztak arra, hogy ne mulasszák el a bűnbánat szentségét, tele voltak a Mária tiszteletével, figyeltek az eucharisztikus imádásra. A degenerációt és a visszaéléseket személyesen az 1990-es években kezdtem megtapasztalni, amikor a munkám miatt Rómába költöztem“.
Rómában találkozott a Szent X. Pius Társasággal:
“2000-ben, a jubileum alkalmából találkoztam először Marcel Lefebvre érsek tanítványaival, és pozitív benyomást tett rám. Elkezdtem tanulmányozni a Szent X. Pius Társaság alapítójának alakját is, és apránként rájöttem, hogy a zsinattal kapcsolatban azonnal megnyilvánultak benne azok a tanácstalanságok, kritikák és kétségek, amelyeket magam is átéltem.“.
A II. vatikáni zsinatról Aldo Maria Valli így ír: “A probléma éppen a zsinattal van, és nem igaz, hogy a II. vatikáni zsinat jó dolog volt, hanem hogy félreértelmezték és instrumentalizálták. Nem igaz, ahogy Ratzinger pápa állította, hogy volt egy ‘atyák zsinata’ és egy ‘média zsinata’, és hogy az eltérések az utóbbiból eredtek“.
“Természetesen a zsinatot a neo-modernizmus nagymértékben kihasználta és kihasználja, de a gonoszság magában a zsinatban van, vagyis abban az illúzióban, hogy olyan egyházat szült, amely a világnak tetszeni tud. Illúzió és elhajlás, mert az Egyház nem tetszhet a világnak. Az Egyháznak nem szabad párbeszédet folytatnia a világgal. Az Egyháznak meg kell térítenie a világot. Jézus nem azt mondta: “Menjetek el az egész világba és folytassatok párbeszédet”. Azt mondta: ‘Menjetek az egész világba és hirdessétek az evangéliumot’“.
A jelenlegi pontifikátus által okozott helyzetről az olasz vatikánista egyenesen kijelenti: “Ferenc pontifikátusa mély gyötrelemmel teli helyzetet idézett elő az egyházban”, és “alig várjuk, hogy ez a katasztrófa véget érjen”. Elítéli az argentin pápa peronista tekintélyelvűségének hatásait: “A Szent Palotákban az emberek a zűrzavar, a bizonytalanság és a félelem légkörében élnek, a dél-amerikai caudillo szeszélyeinek kiszolgáltatott kormánnyal“.
“Ebben a helyzetben a legtöbben halottat játszanak, hogy a főnök ne vegye észre őket, míg az udvaroncok szövik a hálójukat, de a saját felelősségükre, mert a zsarnok egy szempillantás alatt a csillagoktól az istállóig vihet. A püspökök viszont fáradtak. Sokat beszélünk a szinodalitásról, de a valóság a szeszélyes centralizmusról szól. Ennek az a következménye, hogy még a püspökök is megpróbálnak láthatatlanok lenni“.
Aldo Maria Valli magyarázza: “A bíborosok nem ismerik egymást, mert Bergoglio pápa gondosan elkerülte, hogy lehetőséget biztosítson számukra valódi találkozásokra. Demagóg kinevezései miatt a bíborosi kollégium minősége még soha nem volt ilyen alacsony. Amikor a néhai George Pell bíboros “Demos” néven aláírt Memorandumában azt írta, hogy “ez a pontifikátus katasztrófa, sok szempontból katasztrófa”, tudta, mit mond.“.
És hogy teljes legyen a kép: “A hívek többsége még mindig nincs tudatában [a katasztrófának], és hagyja, hogy egy progresszív propaganda és olyan papok irányítsák őket, akiknek a képzése már nem nevezhető katolikusnak. Azonban még a progresszívek számára is nehézzé vált ennek a pápának és ennek a pontifikátusnak a felmagasztalása“.
“Ferenc csak ugyanazokat a középszerű koncepciókat ismétli. Nemcsak, hogy nem erősíti meg a hitben testvéreit, de még csak valódi gondolatsorokat sem kínál. Vele maga a pontifikátus, mint intézmény, iszonyatos csapást szenvedett“.
Az olasz vatikánista pedig így zárja mondandóját: “Végül a híveknek van egy kisebbsége (de ez a kisebbség folyamatosan növekszik), akik kinyitották vagy kinyitják a szemüket, de gyakran zavarban találják magukat, mert a pásztorok között szinte teljesen hiányoznak a viszonyítási pontok“.
Forrás: actio-catholica.hu
